Marcsalkó már két napja ki sem mozdult a bázisról. Semerre sem volt kedve menni, barátai pedig elutaztak vagy vissza látogatóba amarsra vagy egyéb más bolygókra.
Ült és gondolkodott csak egész nap magában. Ugyan tanulnia kellett volna, hiszen a következő héten vizsgázik planétaszámításból, térképészetből és űrhajóelméletből is de sehogy se bírta rávenni magát a biflázásra.
ült és csak ült, de már nagyon mehetnéke volt vagy valamit akart volna csinálni csak semmiképpen sem egyedül. Ám egyszer csak megcsörrent a bolgyóközi hálózati telefonja és látta, hogy Ancsalkó keresi. Amint felvette Ancsalkó hangja megszóalt.
-Szia Marcsalkó!
-Szia..
-Mit csinálsz?
-Unatkozom két teljes napja, és semmi kedvem tanulni. Mikor jössz végre a földre?
-De hisz itt vagyok! Nincs kedved sétálni valamerre?
-Már hogyne lenne! Fél óra múlva a nagy bevásárlóközpontnál megfelel?
-Igen az tökéletes!-válaszolta Ancsalkó majd megszakadt a vonal.
Marcsalkó azonnal nekiállt készülődni majd egy emebrek által használt szállító járműre száltt fel amit itt csak úgy hívtak, hogy "Busz".
Hamarossan a nagy bevásárlóközpontnál jártak és a buszmegállóban már várt rá Ancsalkó.
-Szia! Végre nem kell unatkoznom.-monddta Marcsalkó
-Hát ennek örülök, de remélem tanultál a vizsgákra is már kicsit!
-Őőőő, hát nem igazán...
-No nem baj, én se sokat .-válaszolta Ancsalkó és kacsintott egyet.
Elindultak. Útjük felfelé vezetett mivel egy hegyoldalba épült városban csámborogtak éppen. Amikor már elég magasra értek egy pihenőnél megálltak. Gyönyörködtek a tájban amit ugyan már az űrhajó ablakából sokszor láttak, de így azért mégis más volt. Beszélgettek sokmindenről aztán mikor már kezdett sötétedni elindultak hazafelé. Ám ahogy mentek lefelé a hegyoldalon egyszer csak megcsúsztak és lélekjelenlétüknek köszönhetően nem estek le a hegyről hanem megkapaszkodtak egy sziklában. Nem volt ugyan semmi a talpuk alatt de legalább nem zuhantak a mélybe. Szerencséjükre arra sétált néhány hegymászó akik kötelet dobtak le nekik így sikeressen emgúszták a kalandot. Ezután már nem volt kedvük tovább gyalogolni a bázisra, inkább hívtak egy űrtaxit és azzal bevitették magukat a bázisra.
Mikor oda értek, Marcsalkó megjegyezte:
-Érdekes hely ez a Föld, de még szerencse, hogy mindig vannak emberek akik váratlanul felbukkannak és segítenek.
Ezután megvacsoráztak és nyugovóra tértek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.