Nos hát gondoltam már régen írtam így írok kicsit megint. Épp a randizás vagy mondhatni vak randizás lesz a téma. Tudva levő, hogy egyedülálló vagyok, így hát gondoltam keresek magam mellé valakit aki társam lehet meg ilyesmik. Tudjátok, mint a borsó meg a héja (de nem a madár :P).

Mivel nem sokat járok olyan társaságba ahol lennének új emberek, vagy olyanok akik "meghódítható" vagy "meghódítani akarom" kategóriák lennének ezért kb fél éve egyik barátom javaslatára beregisztráltam néhány közösségi oldalnak álcázott társkereső portálra. Beszélgettem pár csajjal bár azért túl nagy energiákat nem fektettem a dologba de ha épp olyan kedvemben voltam akkor keresgéltem. Nos mivel nem vagyok egy égimeszelő így inkább a nálamnál alacsonyabbakat kerestem, de eredmény általában nem igazán volt eltekintve néhány furcsa esettől. Szóval az elmúlt fél évben hat ilyen oldalról származó "randim" volt. Adatlapok alapján jónak tűntek általában, előnyös képek, kedves mosolyok. De sajnos a valóság némileg kiábrándítóbb volt.

Első hölgyünknek rengeteg képe volt fent, felthetőleg a fotósbolt szoftverrel kicsit manipluálva. Szegénykémnek olyan rusnya arcbőre volt mint a találkozáskor kiderült, hogy néha még ránézni se volt sok kedvem, próbáltam néha hunyorogva nézni de úgy se lett jobb.

Következő áldozatommal külsőre nem is lett volna baj, de lelkileg szegény csaj eléggé rottyon volt, a számom meg ugyebár nem szerepel a lelkisegély szolgálat oldalán, szóval inkább skippeltem.

Harmadik és negyedik hölgy képei alapján szintén nem nézett ki rosszul, aztán a valóságban kiderült, hogy a képek kicsit régebben készültek, azóta meg lecsúszhatott a torkukon pár 100 fogásos vacsora, ami habtestükön súlyos elváltozásokat okozott.. Persze ezt a találkozást megelőzően elfelejtették említeni.

Ötödik jelöltem - akivel csak találkozás előtt néhány szót váltottunk és ad-hoc alapon találkoztam - testi/lelki egyensúlyára nem lehetett panaszom, magasságára már inkább. Meglepődtünk mindketten, bár én már csak nevettem.

És ma eljött a hatodik napja is (mint a gonoszok). Vele egész jókat dumáltam előtte két napig, képek alapján szintén elég megnyerő volt, lelkileg még lehetett volna javítani de még a bevállalható kategóriába tartozott, voltak céljai, stb. Bár említette, hogy van egy kis pocija, de megmondom őszintén nekem egészen bejön ha valaki nem egy csontkollekció. Most itt nem kell rosszra gondolni de aki alapjába véve vékony és van egy pici pocija szerintem tök aranyos sőt szexi. Nos a valóság megint hozta a formáját, talán József Attila szavaival lehetne legjobban leírni:

"Láttam a boldogságot én,
lágy volt, szõke és másfél mázsa.."

Bár esetünkben vörös volt, de a valóságot fedi.

Miután elköszöntünk hazajöttem, elszívtam néhány cigit, kiröhögtem magam és töröltem a profiljaimat eme remek oldalakról. Biztos van akinek működik itt a párkeresés, és abszolút nem tartom még most se hülyeségnek ezeket az oldalakat hiszen olyan embereket ismerhetünk meg akikkel amúgy lehet sose találkoznánk, de azt hiszem ez az ember nem én vagyok. Így nekem marad az élet :)

 Rittyentek ide egy idézetet is, mert szeretem az idézeteket és mindig írok egyet a végére.

Úgy galoppozunk az életen keresztül, mint a cirkuszi mutatványosok, akik két, egymás mellett száguldó lovon egyensúlyoznak - egyik lábunk a "sorsnak" nevezett lovon pihen, míg a másik a "szabad akarat" lován. A kérdés, amit naponta fel kell tenned magadnak: "melyik melyik? " Melyik az a ló, amelyik miatt nem kéne aggódnom, hiszen nem én irányítom, és melyik az, amelyiket minden erőfeszítésemet bevetve kell kormányoznom? (Elizabeth M. Gilbert)