Rétes blogja2

Hogy utoljára írtam. Szóval gondoltam most itt az ideje ismét, hogy eleget tegyek eme vágyamnak és nekiálljak írni. Csak úgy magamnak, meg annak aki esetleg olvassa :). Eltelt a hétvége meg a múlt hét is. Hát elég húzós hetem volt, szóval már vártam is eléggé, hogy vége legyen na de csak vége lett :D. Aztán a hétvégének is vége lett. Jó volt amúgy, volt szombat este egy kis összejövetel. Jól éreztem magam. Szülinapoztunk ;) Bár igazából a hölgynek csak holnap lesz a szülinapja de előre hoztuk :P. Aztán más túl érdekes nagyon nem is volt. De legalább itt jól éreztem magam. Utána meg csak a punnyadás és a szomorkodás. Nyomiskodás. Igazából nem is tudom miért szomorkodok. De hát ez van. Valahogy az jár a fejemben néha, hogy nem azt az életet élem amit szeretnék. Valami vagy valaki hiányzik belőle. És ez így nem jó. Kicsit néha kezdem feladni és egy darab szarnak érezni magamat. Amiért mindig csak küzdök-küzdök aztán nincs semmi eredménye kb. Csak úgy vagyok. Nem érzem magam jónak semmiben sem mert mindig azt érzem, hogy mások azt éreztetik velem, hogy nem vagyok elég jó. Persze lehet nem is vagyok. Na mind1. Feeling terrible ahogy egy jó fb hangulatmegosztás mondaná. Néha már élni sincs igazán kedvem. Csak elbújnék egy sarokban és senki se keresne és venne észre és kész. És szépen lassan összefonnyadnék ott aztán eltűnnék és elfújna a szél.. már ha be tudna fújni a sarokba, de most be tud szóval elfúj.

Na jó, nem siratom magam, megpróbálom pozitívabban nézni a dolgokat. De akkor is szomorú a dolog. De keresem a jó dolgokat, igyekszem nagyon ;)

Rádöbbentem, hogy csak egyet nem lehet elvenni az embertől: belső biztonságát. Ez pedig hitből, fegyelemből, akaratból, tudásból, emberségből áll, és talán abból, hogy az ember, amíg lélegzik, soha semmi rosszat nem fogadhat el véglegesnek. Azt hiszem, ezért bírták emberek milliói a poklok poklát, ezért reménykednek utolsó percükig a halálos betegek, és ezért hagyják magukat halálra kínozni eszmék megszállottjai. A tudat, hogy valahol itt a földön még van igazságszolgáltatás. (Székely Éva)

Na valami ilyesmit próbálok érezni, hogy előbb utóbb lesz igazságszolgáltatás. Ha meg nem akkor legalább hamar meghalok és nem csinálok semmit sem az életben és boldog se leszek. Mert lehet, hogy nem is azon kéne filózni, hogy mire vihetem az életben hanem egyszerűen csak boldognak kellene lenni? De akkor mi van a célokkal? Azok megint a valamire vivést jelentik. Vagy azok csak arra vannak, hogy a boldogság közben csináljunk is valamit? Arra vannak, hogy olyan dolgokat csináljunk amiket szeretünk? És akkor az is boldoggá tesz? Azt hiszem igen. Tehát akkor így kell