Hol volt, hol nem volt. Élt egyszer egy Hercegnő egy gyönyörű palotában. Szépen teltek napjai, királyok és királyfiak zsongták körül egész álló nap. Artisták és bűvészek szórakoztatták, és minden nap legalább száz kérője érkezett. Azonban Hercegkisasszonyunk válogatós volt és egyik sem kellett igazán neki.. Történt egyszer, hogy egy komédiás csapat érkezett a városba, mely előadást tartott a Királyi várban a Királykisasszony tiszteletére. Volt ott minden mi borzongást és nevetést kelt. Tűznyelők és kardnyelők, farkasember és kötéltáncosok, bűvészek és persze az elmaradhatatlan Bolond, aki mindennek nekiment és megbotlott a lábában és tótágast próbált állni ültében, csak hogy a Királylány kedvében járhasson és nevetni lássa. Miután vége lett az előadásnak a csoport összeszedte sátorfáját és visszament a városba a fogadóba. Azonban a Hercegnő mikor nyugovóra tért a víg este után elgondolkozott, a bolondon aki csak neki bolondozott és senki másra nem nézett. Amíg így gondolkozott magában, egyszer csak halk kaparászós hangokra lett figyelmes az ablaka felől. Amint odanézett látja ám, hogy a bolond mászott fel a vártorony 46. emeletére hozzája. Meglepetten nézett rá de nem sikoltott az őrség után. Királylányunkat nem hagyta el nemesi vére és esze, ezért úgy tett mintha nem tudná ki az az alak aki a szobájában áll.
- Maga meg kicsoda? - érdeklődött meglepettséget színlelve a Királylány.
- Én bizony a bolond vagyok, aki egész este téged szórakoztatott. Nem tehetek róla de belédszerettem. Oly tökéletes a nevetésed, és a jellemed, hogy azt szavakkal nem lehet kifejezni. Azért szöktem be a várba és másztam fel ide a toronyba mert szükségem van rád. Még senki se volt aki így nézett volna a mutatványaim közben.
Azonban ekkora a beszélgetésre a királylány ajtaja előtt áló őrök felfigyeltek és berontottak a szobába. Azonnal elfogták a bolondot és tömlöcbe vetették. A Királylány még csak egy szót sem szólhatott és aludnia kellett mert a közben megjelent apja ráparancsolt, és mondta neki h nyugodjon meg és aludjon.
Mit volt mit tenni. A Hercegnő elaludt. Azonban nem tudott sokáig aludni és már hajnalban felkelt és lelopódzott a várbörtönbe megnézni a bolondot. Azonban annak már hűlt helyét sem találta csak egy levelet a tömlöc padlóján. A levelet a bolond írta melyben az állt, hogy ha a Királylány is úgy érez a bolond iránt mint ő iránta. Legyen a vár legmagasabb fokán este 10 órakor.
A Királylány így is tett. Mikor az óra elütötte a 10et megjelent egy hatalmas Madár az égbolton rajta a bolondal. Akkor aztán odarepült a Királylányhoz és leszállt előtte. Majd a bolond megszólalt.
-Hát tényleg szeretsz?
Mire a Hercegnő
- Igen szeretlek. Nem kellenek nekem lovagok vagy hét próbás legények vagy nyomorék királyfik, csak Te.
Azzal a bolond, nagy örömében felültette hatalmas Griffmadarára a Hercegnőt és elrepült vele heted hét országon is túlra ahol azóta is boldogan élnek és sokat Repülnek sokfele, ha még meg nem haltak:)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.