Sok gondolkodás után úgy döntöttem írok "újra" egy posztot.
Tudom nagyon régen írtam már és azóta rengeteg dolog történt. De hát az ember már csak ilyen. Néha kihagy dolgokat. Ez most olyan mintha egy rég nem látott baráttal találkoznék. Akivel nem beszéltem már fél éve és azóta nem tud rólam semmit se. Se azt, hogy élek e vagy már nem. Semmit. Az új találkozásnál azonban az együtt el-nem-töltött időt nem lehet pótolni, nem lehet visszahozni mesével vagy emlékezgetésekkel. Az a közös idő elveszett. De talán nem is lenne értelme visszahozni. Érdemesebb belátni, hogy nem lehet és tovább menni szépen együtt és újra felfedezni egymást. Hisz egyik legmámorítóbb érzés a felfedezés érzése. Mért ne próbálhatnánk meg?
Lehet az írást is folytatom majd mostantól. Még meglátom. Attól függ milyen kedvem lesz. Valószínüleg lesz kedvem hozzá. Úgy érzem, hogy ez kell nekem. Azt hiszem:)
Na de most megyek tanulni:P analízis jujj de jó xD:D
Legyetek jók Kedveskéim!:D
"A gondolatom én vagyok: ezért nem bírom abbahagyni. Létezem, mert gondolkodom... és nem tudom megakadályozni, hogy gondolkodjam."(Jean-Paul Sartre)
Sziasztoook!;)
Szeretlek Norcsi
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.