Először is sorry a tegnapi bejegyzésemért csak szar kedvem volt.

Másodszor pedig Kórházban vagyok. Nem, nem kell megijedni. Nem volt se balesetem se semmi csak egy szemölcs van a lábamon amit le akarok szedetni és emiatt. Konkrétan reggel fél 8 óta itt vagyok. Nagynehezen fél 10 fele már el is foglalhattam az ágyamat. Na de ez van, Magyarország és fejetlenség. De legalább az ápolók eddig kedvesek voltak. Remélem marad is így. PErsze feltételezem, hogy ez is csak egy ismerősömnek köszönhető. De hát ez van... Kapcsolatok nélkül szart se érsz. Ha nem lenne akkor ezt a posztot kb február-március környékén olvasnátok és nem most... így meg nem. Ez van...

Szóval most itt fekszem vagy ülök vagy mi és írom ezt a posztot. Közben meg msn-ezek. Hála az égnek van net... Mondjuk nem a kórházé hanem valami városi net de van és használható és ez jó így:D:D

Referencia papírokat lassan össze kéne szednem. Hmm.

Na mostanra ennyi. Majd ha lesz még kedvem akkor írok.

„Egy mondás szerint, onnan tudhatod, hogy fontos dolog történt az életedben, hogy utána már nem tudsz úgy élni, mint azelőtt. Kaptál valakit, vagy éppen elveszítetted, nagyon megbántottak, vagy te tetted, aztán pár pillanatra kívülről láthatod az életed. Érzed, valami végérvényesen megváltozott. Mélységeid kékje, magasságaid zöldje egymásra borul a távolból, apró pontok az emberek. Aztán belekortyolsz a kávédba, visszarepülsz a földi reggeledbe. Érzed a szemetelő esőt, de ma valahogy még ennek is örülsz. Mert változol.”

Páááás:)